· Kő András · Stratégiai gondolkodás
Vállalkozásból vállalatot – mikor van itt az ideje
A legveszélyesebb pillanat nem a válság. A legveszélyesebb pillanat az, amikor minden megy, de valami mégis elkezd recsegni.
Egy kereskedő ismerősöm egyszer azt mondta: "András, nincs jobb érzés, mint hogy mindent én tudok a legpontosabban a cégemben."
Néhány évvel később ugyancsak ő azt mondta: "András, nincs rosszabb érzés, mint hogy mindent nekem kell tudni ebben a cégben."
Ugyanaz a cég volt. Csak közben megnőtt.
A vállalkozó és a vállalat közötti különbség
Michael Gerber, az E-Myth szerzője azt írja: a legtöbb kisvállalkozót nem üzletemberként tartják számon, hanem technikusként, akinek van egy üzlete. A pék, aki szeret süteményeket sütni, megnyit egy pékséget – és aztán ahelyett, hogy süteményeket sütne, adminisztrál, szállítókat kezel, panaszokat hallgat, és hétvégén könyvel.
Ezt sokan ismerősen hallgatják.
De a mélyebb kérdés nem az, hogy mit csinál a tulajdonos. Hanem az, hogy milyen fundamentumokon nyugszik a cég. Ha a szervezet a tulajdonos személyéhez kötött – az ő döntéseihez, az ő kapcsolataihoz, az ő fejéhez –, az nem vállalat. Az egy nagyon sikeres egyéni vállalkozás. Lehet, hogy vannak segítő alkalmazottak akire rá lehet dobni egy-egy feladatot, de ettől még nem csapat.
Ez nem egy bítálat. Ez egyszerű tény.
Három jel, ami mutatja, hogy a váltás ideje elérkezett
Az első: minden döntés hozzád kerül. Nemcsak a fontosak – hanem a mindennapi, apró, mindenki számára magától értetődőnek tűnő kérdések is. Az emberek nem döntésképtelenek. Egyszerűen megtanulták, hogy a döntés a te dolgod. Azt értették meg eddig, hogy akkor vannak elismerve, megdicsérve, ha a színed elé járulnak a fontos kérdésekkel és azt érzékeltetik veled, hogy nélküled nem megy.
A második: a legfontosabb ügyfélkapcsolatok, tudás, rendszerek személyesen hozzád kötődnek. Ha holnap elmennél, ezek egy része elmenne veled. Aki ezt őszintén felméri, rendszerint elképed, mennyi minden van csak nála.
A harmadik: nem jut idő arra, amit valójában kellene csinálni. Nem lustaság, nem szervezetlenség – egyszerűen minden nap tele van azzal, amit mások is el tudnának intézni. A stratégiai gondolkodás, az iparági tájékozódás, az emberi kapcsolatok elmélyítése a "majd ha lesz időm" kategóriájában ragadnak.
Ami a legnehezebb
A váltás nem technikai feladat. Rendszereket lehet kiépíteni, folyamatokat le lehet írni, delegálni meg lehet tanulni – ezek mind megoldható problémák.
A valódi nehézség az, amiről ritkán esik szó: a szerepváltás önmagában veszteség érzéssel jár. Nem valódi veszteség, de a változás közben úgy éled meg, ezért tudatosan talán nem, de tudat alatt folyamatosan kerülöd.
A vállalkozó azért tudja a legjobban, mi zajlik a cégben, mert éveken át ő volt a cég. Ha ez megváltozik – ha mások kezdenek dönteni, ha az ügyfeleket más kezeli, ha a tudás rendszerbe kerül –, valami elvész. Valódi veszteségnek hat.
Ezt általában nem mondják ki. De ott van.
Az a kereskedő ismerős, aki először büszke volt a mindentudásra, aztán fáradt lett tőle, végül eljutott oda, hogy felépített egy csapatot, amelyik nélküle is tud működni. Két és fél évbe telt.
Utána azt mondta: "Először féltem, hogy akkor mi a dolgom. Aztán kiderült."
Milyen csábító is egy olyan cég, ami nélküled is működik….
Hogy a céged “óramű pontossággal működjön”. Hogy a céged “Önjáró vállalat legyen”, hogy “a cégeden dolgozz és ne a cégedben”.
Az üzenetem neked
Valójában egy folyamatos ellenállás van benned, hogy ezt az önjáró vállalatot kiépítsd, mert azt éled meg hogy elveszíted egy részedet.
Vagy ha ezt az ellenállást már nem érzékeled, akkor gyakori, hogy az van a háttérben, hogy elengedted és már csak a pénzért csinálod… exitre törekszel. Tényleg érdemes?
Amit szerintem érdemes csinálni: a csapatodért, a cégedért dolgozni. Nap mint nap. Teremteni. Nem a cégedben húzni az igát és nem is arról osztani az igét, hogy milyen menő dolog exitelni….
