Melyik 20%-ban leszel? – cikk

Azzal kezdtem a banki vezetői pályámat, hogy végigasszisztáltam egy belső ellenőrzési vizsgálatot.

Az előttem lévő időszakot vizsgálták. Az eredmény: 2-3 az 5-ös skálán.

Abban az időben a munkatársi tudás értéke azon nyugodott, hogy ki hány bonyolult ügyet tud feldolgozni - rögzíteni, lekezelni, lezárni. A "miért így csináljuk" kérdés már vezetői szint volt. Az egyszerű kolléga feladata az volt: mennyi fér bele egy napba, és hány hibát vét.

Két-három évvel később elindult a folyamatvezérlés bevezetése.

A kollégák utálták.

"Nem így szoktuk. Bonyolultabb. Lassabb." Mindhárom állítás igaz volt. A folyamatvezérlés az első hónapokban valóban lassabb volt, valóban idegen, valóban több figyelmet igényelt. Az emberi ellenállás érthető volt - és teljesen természetes.

Öt évvel az első audit után megtörtént a következő vizsgálat.

4-5 az 5-ös skálán.

Miért? Egyszerű: a gép nem hagyott hibázni.

Ami ezután következett, azt senki nem így várta.

A bankban átrendeződtek a munkakörök. De nem egyetlen nagy elbocsátási hullámmal. A munkatársi állomány természetes úton fluktuált ki. A gép átvette a feladatok egy jelentékeny részét, az emberek mentek tovább, az üres helyeket nem töltötték be. A pozíciók nem megszűntek - átalakultak.

Az egyszerű munkatárs elkezdett olyan feladatokat végezni, amelyek korábban vezetői szinten voltak. Nem kapta meg a pozíciót hozzá. De a magasabb rendű munka lehetőségét igen.

Sőt, egy egész új fókusz jelent meg: az értékesítés. A banki ügyintéző figyelme a tranzakcióról az ügyfélre helyeződött. Ez az én meglátásom szerint jó irány volt - mert értékessé tenni semmit nem lehet anélkül, hogy az ember ne figyelne arra, akinek / akiért csinálja.

Egy másik példám, hogy 25 évvel ezelőtt, amikor könyvvitelt tanultam, azt kérték számon tőlem: le tudom-e könyvelni egy gazdasági eseményt?

Emlékszem, gyakornokként láttam ahogy a könyvelő egyesével, kézzel kontírozta ki a számlákat. Az volt a tudás: pontosan tudni, melyik főkönyvi számra kerül a tétel, és miért.

Ma a számlák digitálisan érkeznek a könyvelésbe. Sok esetben a rendszer már könyveléssel együtt kapja meg - a számla jellege és mintázata alapján automatikusan besorolva.

Az embernek már nem az a dolga, hogy megmondja, hogyan kell könyvelni. Abban egyébként sok a tévedés. Az ember dolga az, hogy megmondja, mi ez - milyen gazdasági esemény áll a számla mögött, mit jelent a vállalkozás egésze szempontjából.

A kérdés nem eltűnt. Magasabb szintre emelkedett itt is.

Ezt a mintát látom 20 éve, mindenütt.

A flattening -- a szervezeti hierarchia természetes laposodása -- nem az LLM-ekkel kezdődött. Nem is a folyamatvezérléssel. Ez korábban is ment, mindig is ment. Minden egyes technológiai lépés ugyanezt tette: kivett egy feladatot, és feljebb tolta a kérdést.

Amit a ChatGPT és a többi nyelvi modell csinál: egyszerűbbé teszi annak a logikai sorrendnek a leírását, amit korábban is le kellett írni -- amikor még csak automatizáltunk. A prompt, amit ma megírsz egy AI-nak, lényegében ugyanaz a gondolkodás, amit korábban a folyamatleírásba tettél.

Az AI nem vesz el feladatokat.

Magasabb szintre tolja a kérdést.

Aki fél ettől, nézzen vissza az elmúlt 20 évre. Aki nem tudja, mert nem volt ott -- kérdezze meg, hogyan volt megoldva eddig.

Nincs tehát mitől félni. Alkalmazkodunk. Ez maga az evolúció és ennél fogva teljesen természetes folyamat.